A tapas közel ezer éve indult hódító útjára, és mára szerte a világban az egyik legkedveltebb gasztronómiai élménnyé vált.
A tapas alapvetően étvágygerjesztő falatkát jelent, amely azonban sokkal több, mint némi étel elfogyasztása egy kis ital mellé.

A „tapasozás” egyfajta mediterrán életérzést jelent, amely szerint adjuk meg a módját a kulináris élvezeteknek, legyünk együtt és együnk együtt családunkkal, barátainkkal; legyünk részesei közösen a különleges időtöltésnek és gasztronómiai élményeknek; élvezzük a társaságot, az ételt és az életet. Egyesek úgy tartják, hogy a tapas a XIII. századból indult világhódító útjára X. Alfonz spanyol király jóvoltából, aki egy alkalommal esti bora mellé néhány falatka ételt is evett kísérőnek. Más mondák szerint középkori kocsmárosok találták fel a tapasozást, akik az italt kenyérrel vagy vékony szelet sonkával lefedve adták ki a vendégeknek, ezzel megelőzve, hogy az italba belemásszanak a bogarak. Egyesek pedig úgy vélik, hogy a leleményes vendéglátók azért szolgálták fel az italokat kis sós falatkákkal együtt, hogy a vendégek még jobban szomjazzanak, és többet igyanak. A tapas kialakulásának eredeti, igaz történetét – azon kívül, hogy spanyol szokás – mára homály fedi, de ez nem akadálya annak, hogy világszerte rajongjunk érte. Olyannyira, hogy a tapasnak ma már hivatalos világnapja is van minden év június 15-én. A spanyol konyha remekeit azonban érdemes az év többi napján is kóstolgatni.